Karácsony olasz módra

Kivilágított városok és falvak, díszekkel dekorált utcák és házak, betlehemek, tradicionális családi ételek – Olaszországban számos karácsonyi hagyomány és szokás érintetlen maradt az idők során.

Az első karácsonyfa

A legfontosabb szimbólum a karácsonyfa és a betlehem. A fa hagyománya germán eredetű, széles körben a 19. század végén kezdett elterjedni Olaszországban, kezdetben főleg északon, majd idővel az ország többi részén is. A feljegyzések szerint Olaszország első karácsonyfáját Savoyai Margit királyné, I. Umbertó felesége állíttatta a királyi család otthona, a Quirinale-­palota – napjainkban az Olasz Köztársaság elnökének székhelye – egyik termében. A hagyomány szerint a fa feldíszítését december 8-án, a szeplőtelen fogantatás napján kezdik, ilyenkor az egész család összegyűlik, és mindenki hozza a maga karácsonyi díszét.

Az első betlehemet, amely élő betlehem volt, Assisi Szent Ferenc készítette 1223-ban a Rieti megyei Grecció­ban, a Palesztinában, Betlehemben tett látogatása hatására. Azóta a város lelkesen őrzi ezt a hagyományt, így minden évben újra elkészíti. A világ legrégebbről ismert, szobrokból álló betleheme Arnolfo di Cambio alkotása 1289-ből, a római Santa Maria Maggiore bazilikában található. Az évszázadok során igazi betlehemesiskolák születtek Olaszországban, ma az egyik leghíresebb a nápolyi betlehem, amelynek elkészítését meg lehet tekinteni, kézműves figuráit pedig meg is vásárolhatjuk a via San Gregorio Armenón.

Különböző ünnepi szokások

Olaszország sokféle módon ünnepel, a szokások és az ünnepségek időpontja régiónként változik. 

bőséges vacsora előzi meg a várakozást, ezután következik a hagyományos éjféli mise. Olaszország északi régióiban december 25-én az ebéd a hangsúlyos. Az ajándékozás pillanata is eltér: a középső és a déli vidéken december 24-én éjjel, éjfél beköszöntével, északon pedig december 25-én reggel szokás felbontani az ajándékokat.

1949 óta december 26-a is ünnepnap, ez a nap Santo Stefano ünnepe. Szent István az első keresztény vértanú volt, aki életét adta, hogy bizonyságot tegyen Jézus Krisztusba vetett hitéről és az evangélium terjesztéséről. December 26-ához nem kapcsolódnak különleges rítusok vagy hagyományok; ezt a napot pihenéssel, a családdal töltik az emberek, vagy rég nem látott barátokkal, rokonokkal találkoznak. Kiváló alkalom, hogy a megmaradt ételeket új receptek alapján, kreatív módon újrahasznosítsák.

Hal, őz, bárány

A 24-ei karácsonyi vacsorán a halételek dominálnak: az előételek után néhány halas fogás következik, például garnéla salsa rosával, tőkehal puliszkával, sült angolna, szardíniás tészta, majd főételként sült vagy rántott halat készítenek tészták, piték és zöldségek kíséretében. A december 25-ei ebédnél a hús kerül középpontba. Északon ilyen a vörösborban főtt marhahús, Piemontban az agnolotti, ami egy töltött tésztafajta, és népszerű a gran bollito misto, egy vegyes, szószokkal készülő főtt hús. A középső régiókban előszeretettel fogyasztják a tortellini és passatelli tésztákat szigorúan húslevesben, a sütőtökös vagy zöldfűszeres tagliatelle- és lasagnekülönlegességeket, valamint sonkákat, sajtokat. Friuliban őzet, Abruzzóban és Szicíliában sokan bárányt esznek az ünnepen.

A pandoro és a panettone kétségtelenül a legjellemzőbb desszertspecialitások, előbbi egy tipikus veronai édesség – neve, a pan de oro a velencei dialektusból származik –, 1884-ben egy már meglévő recept átdolgozásával alkotta Domenico Melegatti. Lágy textúrájú, a tojásnak köszönhetően aranyszínű, vaníliaillatú desszert, formája csillag alakú, s hagyományosan nem töltik meg, csak porcukorral meghintik. A panettone mazsolával és kandírozott gyümölccsel ízesített, kupola alakú desszert, melyet két régió, Szicília és Lombardia is magáénak vall. Előbbi szerint a Messina megyei Montalbano Eliconában már 1311-ben feljegyezték a panettone előállítását manzapanettum néven. A másik legenda szerint a desszert Milánóból származik, ahol Ludovico Sforza herceg egy alkalommal pompás ételek elkészítésével bízta meg a szakácsát, mivel sok nemest várt magához. Ám a sütemény véletlenül a sütőben maradt és megégett. Ekkor Toni, a szakács szolgálatában dolgozó konyhásfiú kevés lisztből, vajból, tojásból, némi citromhéjból és egy kis mazsolából készített egy desszertet, és az került az asztalra. Mindenki lelkes volt, és a herceg meg akarta tudni az édesség nevét, mire a szakács annyit mondott: „L’è ’l pan dal Tögn”, azaz Toni kenyere, vagyis „panettone”. A hagyomány szerint a december 25-én ebéd után elfogyasztott panettonéből egy-egy szeletet megtartanak a családok, hogy aztán február 3-án, San Biagio, vagyis Szent Balázs ünnepén kerüljön ismét az asztalra – ezzel távol tartva a szezonális betegségeket.

Népszerű ünnepi édesség még a mézből, cukorból, magvakból és fűszerekből készült torrone, amely Piemontban, Szicíliában, Abruzzóban és Lombardiában terjedt el. Az ugyancsak kedvelt struffoli pedig Nápolyból származik: a desszert édes, apró sült golyókból készül, kívül ropogós, belül lágy, és a számtalan családi recept alapján mézzel, fahéjjal, narancshéjjal vagy egyéb finomságokkal ízesítik.

Remélem, sikerült néhány érdekességet megosztanom az olvasókkal az olasz karácsonyi szokásokról. Gasztro­élményekkel és ízekkel teli, békés, áldott karácsonyt kívánok mindenkinek! 

Nyitókép: Shutterstock